Még soha nem örültem ennyire, hogy tanultam/tanulok zenélni, mint ezeken a napokon. Persze erről az ujjaim lehet, eltérő véleménnyel vannak. Mondjuk, én szeretem, ha fáj. Mármint, az ujjam. Gyakorlás után.
Tegnap például elvágtam kenyérszeletelés közben a bal mutatóujjam, és ezt a fájdalmat nem szeretem annyira. De így legalább egy kolbászszelettel kevesebb kellett a katonákra. Haha. Nem, megmaradt egészben, viszont azt az egyet sikerült duplán elvágni. Ilyet is csak én tudok. Közvetlenül gitáróra előtt 2 nappal. A tantóbácsi meg fog ölni. Najó, talán nem. Digitálisan nehéz lesz neki fojtogatni. :DDD De lehet, hogy hidegvérű, és elteszi későbbre a bosszúját…?
Amúgy meg. Az nagyon fontos, hogy karantén alatt is nevessünk. Legalább egyszer egy nap. Szabaduljanak azok az endorfinok! Ti kacagtatok ma már?
P.
P. Nilsdotters sida 