Hogy én mindig nyafogdának használom ezt a felületet, ugye. De némi tudatossággal meggátolhatom magam ebben, és állítólag ennek hosszú távon pozitív hatása van a bioritmusomra. Meg a szakadt idegrendszeremre. Szóval, benne élünk ebben a nyomorban most, amit egyesek covidőknek hívnak. és én mégis arra fogok törekedni most, hogy csupa pozitív hozadékát soroljam fel. Például most épp egy éve, hogy a cégünk home office-t rendelt el minden kedves alkalmazottjának. Erre korábban nem volt példa. De amióta ez létezik, a következő nagyszerű dolgok történtek velem:
- visszanyertem 1,5 órát az életembe, melyet nem a munkából/munkába való mászkálással kell eltöltenem, hanem eltölthetem a k á r m i mással
(és itt próbálok nem arra gondolni, hogy főleg főzéssel, mert a menza az irodaépületben maradt) - 1 órával tovább alhatok
(persze ettől még ugyanolyan nehéz felkelnem) - nem kell egész nap kalodába szorítani a keblemet
(bocs, férfiak, ti ezt nem érthetitek) - nem kell sminkeléssel, hajszobrászattal, és megfelelő ruhaszett kiválasztásával töltenem a hajnali kritikus órákat
(persze cserébe vennem kellett pár új mackónadrágot, és frizuráról már egy éve kár beszélni) - nem kell kényelmetlen nadrágban, csúszkáló harisnyában, vagy szorító cipőben végigszenvednem az egész napot
- nem kell sorba állnom a WC előtt
(bocs, férfiak, ezt ti totál nem érthetitek) - nem zajong/harsog/csámcsog/zörög/krahácsol/fertőz mellettem senki, így figyelmemet osztatlanul fordíthatom a munkára
(meg a TV-re, a Spotify playlistemre, a horgolásomra/kötésemre, orosz házimra, basszusgitárriffekre, amiket a neten találtam, a netpincérre/receptoldalakra, etc.) - úgy ülök/fekszek/rohangálok munka közben, ahogy nekem tetszik
- meeting közben a pad alatt nyugodtan horgolhatok, köthetek, vagy szőhetek, mert úgyse látja senki, én meg csak jobban figyelek így, mintha például más munkafolyamatot folytatnék szimultán, nehogy halálra unjam magam
- nyugodtan ölelgethetek kóbormacskákat munkaidőben
- ehetek munka közben anélkül, hogy másokat zavarnék
- együtt óbégathatok a zenékkel, amiket hallgatok, anélkül hogy másokat zavarnék
- káromkodhatok hangosan, anélkül hogy másokat zavarnék
- heheghetek hangosan, anélkül hogy másokat zavarnék
- telefonálhatok a helyemen, anélkül hogy tárgyalótermet kéne foglalnom, vagy ki kéne mennem a folyosóra
Lássuk be: ezek nem olyan rossz dolgok. Valószínűleg fel tudnék ide sorolni ugyanennyi, ha nem több negatív hozadékot is. De ugye most itt épp a pozitívumokra próbálok koncentrálni, és nem folyton károgni. Meg különben is örüljünk, hogy még élünk.
P.ozitívan
Hehe, nekem meg 100%ban pozitív, hogy nem kell bejárni az irodába, élvezem is rettentően, teljesen helyrebillent a lelki egyensúlyom. De ezt igen ciki hangoztatni, úgyhogy meg kell próbálnom negatívnak lenni, ha beszélek erről valakivel. Jajj, de szörnyű itthon, hát ez a bezártság, egyedüllét, fúj, de jó lesz már visszamenni az irodába, hajaj (NEM!) 😶