Egy gondolat bánt engemet

Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan a Végzetes vonzerő című filmben, amit sohasem fogok tudni megérteni. Mégpedig az, hogy ha egy férfinak van egy olyan gyönyörű felesége, mint Anne Archer, miért szorul rá, hogy egy olyan nővel bújjon ágyba, mint Glenn Close? Én, ha férfi lennék, még részegen se. Sötétben se. Kényszer hatása alatt se. Tényleg nem értem. Egyszer egy férfi ezt elmagyarázhatná nekem. Köszi.

P.

Advertisements
Posted in Just so, Scary | 3 Comments

Men are from Earth, women are from Earth. Deal with it.

Az előttem álló fiatalember félénken, nagyon diszkréten, arccal lefelé ráhelyezte a gumióvszeres dobozt az árutovábbító szalagra. Ah, jó neki, gondoltam én, miközben közvetlenül utána felhelyeztem én is arccal lefelé az intimbetétes dobozomat.

P.niszirigység, perszehogy…

Posted in Just so, Press play, That's the way it is | 1 Comment

I (don’t) want to play a game

Szerintem én vagyok az egyetlen ember a világon, akit nyomaszt, ha játszania kell. De tényleg. Rágondolok, és ideges leszek tőle. Hát így építsen csapatot az ember lánya… De az is, aki kitalálta ezeket a kényszerhaverkodásokat, miért gondolta, hogy pont a játék idegen emberekkel a legalkalmasabb módja annak, hogy oldódjon a feszültség? Meh.

P.

Posted in Grrrr, Press play | Leave a comment

Requiescat in pace

Szabin vagyok. Idén először. 3 kemény, kiérdemelt napra. És most leírom, milyen volt a tegnapi, tökéletes napom:
– ébredés magamtól, nem korán, kiadós alvás után
– hazaút vonaton, sok olvasással, semmi késéssel

– sok-sok olvasás… de tényleg… NAGYON sok olvasás, mert JÓ a könyv, amit olvasok (wohoo)
– finom ebéd remek társaságban (család)
– kedvenc film megtekintése kb századszorra (Mentőexpedíció)
– délutáni alvás. de úgy általában is, SOK alvás.
Hát, itt tartok. 32 évesen. Nekem ezek nyújtanak örömet. És olyan ritkán jut ki belőle….
… tudjátok….
… a   n y u g a l o m ból.

P.

Posted in Books, Family/me, Film, Food, Happy | Leave a comment

Always read something that will make you look good if you die in the middle of it

Azt írja az egyik olvasóm (nem itt), hogy nem tetszett neki a regényem, mert tele van olyan szavakkal, amiket nem ért. 
Hát nem tudom, ki hogy van ezzel, de ha csak olyan könyveket olvasnánk, amelyek kizárólag azt a szókincset tartalmazzák, amit egyesek beszélnek, igen igénytelen, lapos, vékonyka, és esetlegesen alpári műveket olvasgathatnánk csak… Nem akarok felvágni, vagy ilyesmi, de nekem például igényem az, hogy a könyv, amire a szabad időmet feláldozom, tegyen hozzám valamit. Valami újat. Tapasztalatot, tudást, információt. Tudjátok… szavakat. Amiket esetleg nem ismerek. Attól, hogy nem ismerem, még létezik. Ergo, a hiba az én készülékemben van, ha eddig még nem ismertem. Namindegy. Nem lehet mindenkinek az igényeit kielégíteni, erre már elég hamar rájöttem. De azért egy “könyvmolytól” nem ilyen kritikára számítottam volna. :D

Más. De szintén könyves. Befejeztem a Trónok harca 3. kötetét. És ennek örömére következzen itt egy eskü: soha-soha-soha de soha a büdös életben többet nem megyek semmiféle esküvőre/lakodalomra. De főleg lakodalomra. Soha.

Ennyit akartam mondani. Kérem, kapcsolja ki.

P.

Posted in Books, Me fed up | Leave a comment

Cake is the answer no matter what the question is

One of those days. Amikor csak egy sütemény húzhat ki a deprimáltságból. De nem ám akármilyen sütemény. Hanem rossz sütemény. Kifejezetten nem finom dobostortára vágytam. Ezért elmentem a piacra, ahol tudtam, hogy árulnak ilyen rémes sütiket. És öregem, még ez a no name dobostorta is finom volt. Hát manapság már nem lehet rossz sütit kapni???

P.okoli csalódás ez nekem

Posted in Food, Just so | Leave a comment

I’m not saying I didn’t enjoy myself, but I didn’t.

Most már bebizonyosodott. Az életem egy film. Egy film, amit Woody Allen írt és rendezett. De belátta, hogy annyira pocsék, hogy szerepelni se volt hajlandó benne. Köszi, élet, haha, cudarvicces vagy…

P.

Posted in Life? Don't talk to me about life, That's the way it is | Leave a comment