Ház a tónál

Nehéz leírni, milyen gyönyörű is vagy. Most, hogy láttalak a vonatablakból. Olyan tisztán, olyan fenségesen. A szeptember lapos fényei átmosdattak, olyan közelinek tetszett a túlpart, mintha megérinthettem volna, csak ki kellett volna nyújtanom a kezemet a vonatablakból. Erős, sötétkék kontúrok, kivillanó aranyló agyaghegyek, zöld foltokban a fák. Gyönyörű vagy, ugye tudod? Megölelném azt az acélkék víztömeget, ami vagy. Legutóbb, mikor nálad jártam, legszívesebben ruhástul dőltem volna beléd. Háttal álltam neked, csak annyit kellett volna tennem, hogy elengedem a lépcső korlátját, és átadom magam neked. Soha fel se kellett volna jönnöm. Minek.
P.

Advertisements
Posted in Just so, Saudade | Leave a comment

Draußen vor der Tür

Akkor régen utáltam ezt a drámát, de most már mélységesen átérzem.

Nur pennen.

Einfach nur pennen.

P.ennen

Posted in Just so, Life? Don't talk to me about life, That's the way it is | Leave a comment

Rossz nézni is rád! Öregedel.

Ha egy nappal a születésnapod előtt felhívnak egy biztosítótársaságtól, hogy szerintük ideje elgondolkodnom a nyugdíj-előtakarékosságon, akkor én így most mégis, ne érezzem magam reménytelenül öregnek…? Most megint miért kellett az időnek az ő múlására emlékeztetni? Teljesen de vagyok presszálva.

P.

Posted in Just so, Life? Don't talk to me about life, Not funny | Leave a comment

Riders on the storm

Legutóbb arról számoltam be, hogy mikor éjszaka vihar volt, én önkívületi állapotban a csellómat mentettem első körben (ld. becsomagoltam a drágát, hátha fél méter mély tó keletkezik a szobámban a rengeteg esőtől). Legújabb válaszom a Donnerwetterre, ha éjszaka esik, ösztönösen zárom az ablakot. Pedig a legtöbbször nem úgy esik, hogy be az ablakomon, utána meg nem győzök megfulladni. Áldott nyári viharok, páratartalom, hőség, csinnbumm, pont nekem találtak ki benneteket. De a lényeg, hogy nem a beázás miatt mászok ki félkómásan az ágyból, hanem hogy ne jöjjenek be a gömbvillámok. Nappal bezzeg nem zavar, ha bejönnek. Nyitva merem hagyni az ablakot. Pedig szerintem a gömbvillám nem napszakfüggő dolog. Most nézzetek persze totál becsavarodottnak, de nálunk már járt gömbvillám, végigsöpört az erkélyen és megolvasztotta egy csíkban a virágosládánkat. És elégett benne a föld. Ha villám lett volna, nem a föld égett volna, hanem a házunk. Szóval így. Amióta tudom, milyen közel járt hozzánk egy ilyen matató ménkű, inkább bezárom előtte az ablakot…. túl félelmetesek.

P.

Posted in Just so, Scary | Leave a comment

Akit a papa-mama kézen húz

Amikor a szomszédos parkban gyereknapon a Gangsta’ paradise c. dalt játsszák a gyereknapi programok háttérzenéjeként, akkor tudod, hogy a világ végre megértette… 

}:-]

P.

Posted in Just so, That's the way it is | Leave a comment

Got bugs on my skin

A dokumentáció végett írom, ha ezt nem élném túl, tudja meg a világ, mi történt.
Történés: váratlan kullancstámadás.
Hányadik? : első.
Hol? : vidéken, hol. Hát nem is a paneldzsungelban.
Helye: hűlt. hahaha. Najó, hastájék, csúnya anyajegytől jobbra, közel 1,5-2 cm-re.
Mikor? : 2017. 05. 14-15.
Kiszedve: 2017. 05. 15. hétfő, reggel 9:01.
Megszabadítóm: norvégos kollegina (állatorvos).
Túlélés esélye: sajnos napról napra kisebb.
Idegállapot: hát az van.
Ha nem írok, megpusztultam agyhártyagyulladásban. Jó tudni, hogy ez az egyetlen dolog, ami az írástól elválaszthat. Hm.

P.ancser

Posted in Grrrr, Life? Don't talk to me about life, Scary | 2 Comments

Dagens ris & ros

Ezúton szeretném megköszönni annak a SÄS-es telefonoskisasszonynak, akinek a jókedve összekapaszkodott az enyémmel ma reggel, és ez abban manifesztálódott, hogy igaz svéd módjára beleénekelt nekem a telefonba.

Stort tack, du gör min dag. Azóta is mosolygok. :)))

Ez volt a ros. Ris most nincs. Illetve, azt ebédeltem, ha ez számít. 

Amúgy meg: heja Borås!

P.

Posted in Happy | Leave a comment